[osm-hu] Re: tuhu - osm talalkozo

[Peter Gervai]

2015-07-09 20:35 GMT+02:00 Tamás Németh <heyjoeemail at gmail.com>:
> Valami kis összefoglalót írna valaki, hogy, s mint zajlott a dolog?

Les Besamolos
============

Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren túl, ahol a
kurta farkú malac túr, de még a gyermelyi üvghegyen innét, ott terül
el Csabdi, mely épp még nem lóg le a térkép széléről, de a végeken már
lefelé söndörödik a padlozatja.

Az igen rövid reagálási időt hagyó szervezés eredményeképp sajnos
kevesebb ember jelentkezett mint szeretett volna és Allah
kifürkészhetetlen akarattyából kevesebb jött, mint jelentkezett, de
tudtuk - én legalábbis - hogy akkor is jól fogjuk magunkat érezni ha
hárman vagyunk, így nyugodt lélekkel vártuk a gyülekezőt. Kicsit
kavart egyet a dolgon a nagyon nagy meleg, emiatt a napot utolsó
pillanatban átterveztük, de mint majd később látjátok azt, amit most
elmondok, és így később már vélhetően nem mondom el; mármint hogy
úgyis mást csináltunk mint amit terveztünk. Az eredeti terv a 9 körül
indulunk terepre, 11 körül behúzódunk,  előadunk-beszélgetünk, 15
körül kimegyünk, 18 körül visszérünk, beszélünk. Hahaha. ;-)

8 óra körül érkeztem hogy első legyek, és ez sikerült is nagyjából.
Kis beszélgetés után elszáguldottam a közeli metropoliszba (Bicskére)
hogy felvegyem Veelacit valamelyik vasútállomáson a kettőből :-). (Itt
sikerült tesztelni hogy vagy Bicske hibás vagy az OsmAnd kezelte
egyedileg a körforgalmakat, mert a „hajts ki a hetedik kijáraton”
meglehetősen viccesen hangzott.) Mire visszaértem már pezsgő élet
fogadott: hűs italokat szürcsölő és beszélgető többfős tömeg. Lassan
gyűltünk, 9.30-ra megvolt a nagyrészt végleges létszám. Sajnos azt már
előre lehetett tudni hogy nem egy nagy TUHUOSM KONFERENCIA lesz, senki
olyan nem jött aki sose' OSMezett de azért képviseltette magát a TuHut
jobban ismerő ember is. Remélem legközelebb többen leszünk.

Két csapatra omlottunk szét, a 2+k fős csapat Csabdi belsejének
házszámait és egyéb ojjektumait nézte át szagértő szemekkel; az ő
kalandjaikról nem tudok helyettük beszámolni, de visszaérkezésükkor
elégedetten csillogott a szemük és azt mondták hogy „ez kész”. (Lehet
hogy másra gondoltak…? :-))

A másik (turistautasabb) csapat pedig kinézett magának egy
RejtélyesElérhetőségűObjektumot™ valamint egy ElveszettUtat™ (de
valójában találomra ráböktünk egy feltérképezetlen részre a feldobott
javaslatok közül), és kiautóztunk Gyarmatpusztára, miközben sűrűn
kattingattuk az utakat és a szignifikánsabb objektumokat (kisbolt,
buszmegálló, csinos leányok stb.), autóstérképezést demonstrálva.
(Sajnos most senki nem élvezte amikor a kalibrációs buszfordulónkon
kétszer körbementünk, pedig ez mindig helyi látványosság szokott
lenni, de 35 fokban a falusiak is behúzódtak árnyas odvaikba.)

Kiérkezvén a terepre gépjárművünket magára hagyva 3 fős
felderítőcsapatunk elindult (szúrós pillantásokkal kísérve a helyi
betonépítő munkásoktól akik épp betonoztak 37 fokban, részben
meghazudtolva a fizika/kémia ide vonatkozó törvényeit), és eredeti
9.30-as tervünkhöz képest egészen jó 11.30-as időpontban megtaláltuk a
"lezárt" kaput. Mármint aminek nem kellett volna ott lennie,
elviekben, és amúgy lezárva sem volt. Mindemellett úgy gondoltuk hogy
ráérünk félillegális behatolni (ti. informális információnk volt a
területet illetően de ezt most nem fejtem ki mert nem tudom mire
gondolok, de jól hangzott) így tovább haladtunk Gy.p. felé. Ekkora
amúgy már minden megbeszélés nélkül látni lehetett hogy időnként
szétszakadva térképeztük az alternatív utakat, nem hagyva magunk után
(túl sok) fehér foltot, vagy vonalat. A Gyp temetőben volt ivóvíz
(drinking_water=yes) valamint körbejrtuk a temetőt (árnyék=excellent),
majd egy teljesen nem létező úton elindultunk tovább.

Közben távközlési rendszer segítségével értesítést kaptunk hogy
csapatunk póttagja kerékpáros közlekedéssel közelít hozzánk, de kicsit
a Nyúl és a Teknősbéka meséhez hasonlóan mire ő megtett tíz métert mi
is megtettünk egyet így láthatóan soha nem fog minket utólérni
(hiányzott matekórán amikor a végtelen sorok határértékeit vették).

Haladtunk tovább míg ki nem értünk egy jelöletlen búzamezőre.
Oldalában egy trail_visibility=intermediate track húzódott, de jó
irányban a már említett lezárt út felé így gondoltuk akkor megtámadjuk
a másik végéről. Amúgy is félárnyékban a szegélyező erdő miatt. A
visibility egyre badabb lett és kicsit kajánul nézegettünk hátra hogy
biciklis utóvédünk mikor jelenik meg. Hát nem kellett kajánkodni,
ugyanis a karékpáros a búzamezőben olyan sebességgel és nyugalommal
haladt felénk mintha a frissen burkolt M7-es völgyhídján menne teljes
forgalomzár alatt. Ámulatunkat leküzdve előrezavartuk hogy nézze már
meg hogy érdemes-e ADDIG a bokorig elmennünk vagy nincs ott semmi.

Drótszamarára pattanva elzúgott, majd jelezte hogy menjünk csak, mert
ott végre átmászhatunk egy kerítésen. Felvillanyozó ajánlatát kicsit
javította hogy utána valódi utat érzékelt, így odabúzáztunk
(trail_visibility=no + landuse=wheat + taste:wheat=good).

Időrendben nem tudom elhelyezni, mikor volt hogy az első vaddisznó
elszaladt messzi előttünk, és még mutattuk is hogy „ott a távolban a
vaddisznó, mert mozog a búza”. Na, a másodiknál már majdnem
szívrohamot kaptam ugyanis malacka el akart bújni, de aztán
meggondolta magát (mikor kb 3 méterre voltunk) és teljes visítással
párszor nekirohant a kerítésnek (itt jött rá hogy ő most NAGYON
szeretne a kerítés MÁSIK oldalán lenni, de a módszert nem dolgozta ki
kellően), majd hátrafelé elvágtatott. Mi kicsit megszeppenve haladtunk
tovább, és pár perc múlva egy harmadik, nem túl messzi (~6m) vadmalac
haladt el befelé a búzába; de mit „haladt el”: pattogott, hogy lássa
hogy merre megy. Haláli látvány egy búzamezőben pattogó vaddisznó,
mármint ha nem felénk pattog. (Ha felénk pattog is haláli, csak
másképp.)

Mindenesetre élve elértük a kerítést, ami után járható trackek
fogadtak minket. Biciklis póttagunk elszáguldott utakat keresni
(egyértelműen nem a jövőből visszaérkezett Doki volt), mi pedig
elindultunk a vélt helyes irányba.

Erről sok minden érdekeset nem lehet mesélni: erdei utak, zárt
terület, benne nagyjából száz szarvas, őz, egyéb nagyvad, vaddisznók,
a szokásos. A szarvasokból 50 körül volt egy helyen egy réti etetőnél,
igen látványos csapat volt. Láttunk még kis vadmalacot aki nem szaladt
el előlünk következésképp mi mentünk inkább másfelé, mert az ő
biztonságérzete nekünk apamalac-anyamalac-a-közelben érzést adott át.
Láttunk borzot is, bár ez térképezés szempontjából nem volt teljesen
releváns.

Egyébként beszélgettünk a térképezési módszerekről, a hogyan
fényképezzünk irányokatról, kütyükről meg mindenféléről.

A belső területen is volt egy kapu, gondosan zárva, ennek a logikáját
nem sikerült megértenünk (két zárt terület közé minek egy lelakatolt
kapu), de abszolváltuk. Ez a kapu később – tudtunk nélkül –
kellemetlen szereplő volt a biciklis bajnokunk életében, aki egyedül
érkezett oda és igencsak nehezen sikerült rajta átjutnia; átjutását
lassította az hogy még át kellett utána ruccannia Tatabányára egy
tetanuszért. De mi erről az időben későbbi eseményről ott nem tudtunk,
mert a melegben nem vettük be a jövőbelátó tablettáinkat. Egyébként jó
volt az erdőben: ott nem volt 37 fok.

Visszafelé haladva megtaláltuk a nap eleji nemzártkaput, így teljes
információval rendelkeztünk a területet illetően, amit a házigazdánk
kérdezett: zárt céllövölde. :-(

A terv szerinti 11 órás visszaérkezés is jól sikerült, 15 óra körül
már meg is érkeztünk. Nagyon szíves vendéglátás után (nem írhatom le
hogy faltunk mint a disznók mert a disznók mind futottak amiket
láttunk, falni egy sem falt) beszélgetés indult mindenféle térképezős
témákban, meg egyéb témákban, és ezzel úgy elment az idő hogy utána
már nem mentünk el megint sétálni. (Megvitattuk például hogy az
ElveszettÚt™ melyik lehetett és miért ütközhet nehézségekbe a
megtalálása.) Közben beugrott a családilag amúgy foglalt BP a párjával
köszönni, kicsit beszélgettünk meg meséltünk, majd elszaladtak haza.

Az utolsók már éjfél körül szedelőzködtek, és megállapítottuk hogy jól
éreztük magunkat és megint lesz ilyen. Remélhetőleg több TuHussal.
(Vélhetően meg kell kérdezni hogy kik akarnak bringával menni, mert
gyalogosan csak kis területet lehet lefedni, de van aki túrázik inkbb
mint vadul felmér; ha nincs nagy igény bringára akkor egyedileg még
mindig lehet.) Volt pár helyszínjavaslat, de azt remélem mások
ismertetik mert én krónikusan rossz vagyok bárminek a megjegyzéséből
amit nem írtam fel legalább 3 helyre.

Az én képeimet megtaláljátok itt:
https://goo.gl/photos/sebYvoH9HoPCqu4QA

Néhányat pedig a mapillary-n:
http://www.mapillary.com/map/im/OE0fFzpeVMI_GU7ccuMzOQ

g

ps: Így gondoltad a rövid összefoglalót? :-]